Néhány tolmácsanekdota

Átfogó tolmácsolástörténettel mind a mai napig nem rendelkezünk, a történészek még nem fedezték fel a maguk számára ezt a területet, és tolmácsok is csak sporadikusan vállalkoztak hivatalos német tolmács budapest a mesterség történetének tudományos felkutatására és összegzésére. Amit a tolmácsolás történetéről tudunk, csak szórványos, még nem állt össze rendszerezett anyaggá, sok forrást még bizonyára nem is tártunk fel. Anekdotákat, sztorikat szinte mindenütt hallhatunk a tolmácsolásról, illetve arról, milyen hatással lehet a tolmácsolás a tárgyalások vagy a konferencia eredményére. Relevancia: angol-német

Könyvünkben a tolmácsolást természetesen történeti és tudományos megközelítésben kívánjuk vizsgálni, igyekszünk bemutatni a tolmácsolás történetének és kutatásának eddigi eredményeit. Azonban gyakorló tolmácsok nélkül mindez nem lenne lehetséges, ők tartják fenn a szakmát, az ő elbeszéléseik is nagyban hozzájárulhatnak a tolmácsolás történetének vizsgálatához. Ezért vállalkozunk néhány időközben német tolmács xviii. kerület közismertté vált tolmácsanekdota bemutatására. A tolmácsolásról, a tolmácsok szerepéről, egyes bakijaikról rengeteg anekdota forog közszájon. Sok esetben megbízók idézik ezeket tolmácsoknak, bizonyítani akarván, hogy ők ismerik a szakma csínját-bínját. Ezek a „sztorik” valóban sok igazságot rejtenek magukban, néhányat közülük a kutatás eredményei is igazoltak.

Az egyik legismertebb anekdota szerint egy Magyarországon rendezett ornitológus konferencián a német kabinban dolgozó egyik tolmács nem volt tisztában a madárnevekkel, és több alkalommal, amikor az előadó diaképet mutatott, és mondta mellé a madár nevét, a tolmács csak annyit mondott, „Itt látható egy másik madár”. Laikus számára ez főbenjáró bűn, hiszen éppen a konferencia kulcsszavait nem ismerte, tehát nem is lehet jó tolmács. Mindez azonban az adott konferencián semmiféle zavart nem okozott, ugyanis a résztvevőknek, akik mind ornitológusok voltak, fel sem tűnt, hogy nem hangzott el a madár neve. Az számukra ugyanis a kép alapján evidencia volt, nem volt információs értéke. A tolmács tehát mégis jól végezte feladatát. Ma ez az anekdota jól alátámasztja azt az érvelést, hogy a tolmácsolás mindig csak „ott és akkor” értékelhető, hiszen a szituáció, amelyben történik, alapvető fontosságú. Ezért nem kedvelik a tolmácsok, amikor kvalitásaikat a laikus azon próbálja lemérni, hogy elkezdi szótárként használni őket. Ha azonnal nem tudja megmondani, mit jelent a másik nyelven pl. az ájtatos manó, akkor nem is lehet jó tolmács. Természetesen a jó tolmácsok nagy szókinccsel rendelkeznek, azonban munkájuk minőségére semmiképpen sem lehet abból következtetni, hogy éppen eszükbe jut-e egy szó vagy nem.

1990-ben az Öböl-háború idején Gorbacsov állítólag azt mondta, hogy „a katonai beavatkozás elfogadhatatlan”. Később személyes tanácsadója, Primakov a BBC Világhíradójában úgy nyilatkozott, szavait rosszul tolmácsolták, hiszen Gorbacsov éppen azt mondta, „a katonai erő bevetését nem lehetett elutasítani”. A tolmácsolás tehát lehetőséget adhat a későbbi korrekciókra is, a diplomáciában előfordul, hogy utólag a tolmács tévedésével magyaráznak bizonyos elhibázott nyilatkozatot.

Szájról szájra jár tolmácsok körében egy másik történet is. Karl Radek az orosz tárgyaló delegáció tagja volt a breszt-litovszki békekötésnél, később a kommunista párt egyik funkcionáriusa, akit előszeretettel alkalmaztak tolmácsfeladatok ellátására is, hiszen számos nyelven jól beszélt. Ő mesélte állítólag, hogy egy alkalommal egy olasz beszédét fordította egy kongresszuson németre és oroszra, aki a szünetben izgatottan ment oda hozzá, és mondta: „Radek elvtárs, én mindazt, amit Ön elmondott, nem mondtam. Vagy legalábbis nem úgy.” Mire Radek állítólag sztoikus nyugalommal, vállán egyet rándítva így válaszolt: „Dehát ezt kellett volna mondanod, elvtársam!” Az anekdota arra az egyértelműen nem megválaszolható kérdésre hívja fel a figyelmet, meddig mehet el a tolmács a szónok esetleges tévedéseinek kijavításában. Természetesen nem lehet a szónok bírája és lektora, nem tolmácsolhatja azt, amit ő tart helyesnek, hűnek kell maradnia az elhangzottakhoz. Számos esetben előfordul azonban, hogy a szónok hibásan fogalmaz, és esetleg észre sem veszi az elkövetett hibát, vagy nem tudja pontosan szavakba önteni gondolatát, és végül is más lesz a hangzása, mint ahogy eredetileg elképzelte. Vajon itt sem segíthet a tolmács, akinek végül is az a feladata, hogy a szónok üzenetét tolmácsolja, azt, amit a szónok valójában mondani akar?

Az első nagy magyar szinkrontolmács-csapat egyik tagjáról mesélik, hogy egy konferencián kiválóan fordította magyarra az indiai küldött előadását, aki pedig a jelenlevők szerint teljességgel érthetetlen angolsággal beszélt. Kollegái és a konferencia résztvevői is, amikor gratuláltak a tolmácsnak teljesítményéhez, megkérdezték tőle, hogyan volt képes megérteni ezt az artikulálatlan, hadaró, furcsa angolt, így válaszolt: Nem értettem, de mit mondhat egy indiai! Valószínűleg a tolmács nem tévedett sokat, ha megfelelő helyismerete volt, ha ismerte a témát, felkészült belőle, előre tájékozódott az aktuális indiai helyzetről a kérdéssel kapcsolatban, és pályafutása során már néhány hasonló témájú konferencián is dolgozott. Az anekdota, ha nem is igaz, jól van kitalálva. Bizonyítja, hogy a tolmács a megfelelő felkészüléssel előrevetítheti magának a majdan elhangzó szöveget, olyan helyzetbe hozhatja magát, hogy már egyes kulcsszavak kihallásával nagy biztonsággal meg tudja fogalmazni a szónok üzenetét a célnyelven.

Es ist genau dieses Verständnis, das bis heute ein zentraler Forschungsgegenstand der Dolmetschwissenschaft ist und es besteht Konsens darüber, dass Sprach-, Kultur-, Sach- und Fachwissen sowie Weltwissen im Allgemeinen unabdingbare. dolmetscher ungarisch preis ft

Es um die Frage geht, was ein Dolmetscher genau wissen muss, bleibt die ^ innerhalb der Dolmetschwissenschaft weitgehend unbeantwortet.

Dies gilt auch für die Dolmetschdidaktik, deren Aufgabenbereich Sylvia Kalina wie folgt beschreibt:

Es geht um die theoretisch fundierte, systematisch aufgebaute und methodisch abgesicherte Vermittlung von Wissensbeständen, Prozeduren und Kompetenzen, die für die an Hochschulen gelehrten Dolmetscharten [...] erforderlich sind. Die Basis, auf der dolmetschdidaktische Ziele verfolgt werden können (exzellente [...] Sprachkenntnisse; gute Kenntnis der Kulturen der beteiligten Sprachen; Sachwissen, das ständig zu erweitern und zu vertiefen ist) ist nicht primär Gegenstand der Dolmetschdidaktik und ist als Voraussetzung auch des Übersetzerstudiums zu betrachten. Einige dieser gemeinsamen Grundlagen, wie die Erschließung von Fachgebieten, das Wissen um die jeweiligen Fachsprachen, Stilkonventionen, Sensibilität für (in- ter)kulturelle Unterschiede und Besonderheiten, werden auch von der Dolmetschdidaktik berührt. (Kalina 2000: 162)

Eine eigenständige Dolmetscherausbildung kannte man in der UdSSR lange Zeit nicht; die entsprechenden Kompetenzen konnten Studierende als Kom-ponenten eines Studiums an der MGLU, am Institut für deutsch ungarisch dolmetscher preis eur Internationale Beziehungen (MGIMO) oder am Institut für Außenhandel erwerben. Dolmetscher, die bei den Vereinten Nationen arbeiten sollten, mussten ein abgeschlossenes Hochschulstudium vorweisen und absolvierten nach einem strengen Auslese-prozess spezielle Aufbaukurse. Auch hier gaben Vertreter aus der Konferenz-dolmetschpraxis wertvolle Impulse an Forschung und Lehre weiter; Pöch- hacker verweist auf den in Moskau etablierten psycholinguistischen For-schungsansatz.465 Einzelne Aspekte aus dem Bereich Translation und Translationsdidaktik fanden ihren Niederschlag in Werken, die außerhalb des Landes allerdings nur unzureichend rezipiert wurden.466 Alekseeva bedauert hingegen, es gebe in Russland derzeit (2011) „kein einheitliches, strategisch ausgerich-

462         Die Hochschule wurde mehrfach umbenannl: ab 1935 Moskovskij gosudarstvennyj pedagogiieskij institut inostrannych jazykov; ab 1964 Moskovskij gosudarstvennyj pcdagogtfeskij institut ino- slrannych jazykov imeni Morisa Torcza; seit 1990 Moskovskij gosudarstvennyj lingvistiieskij uni- versitcl.

463         Vgl. Rumprecht 2008:273 ff.

464         Vgl. Alekseeva 2011:128 ff., sowie Aussagen von Dr. Stephan Walter, 1TSK Universität Mainz/

tetes System der professionellen Ausbildung“ und fordert eine moderne, auf den Erkenntnissen der Translationswissenschaft aufbauende und von der Fremdsprachenausbildung getrennte didaktische Theoriebildung.467

Vor dem Hintergrund dieser Aussagen verwundert es nicht, dass sowjeti-sche bzw. russische Dolmetscher in Gesprächs- oder Verhandlungssituationen lange Zeit eine im Westen unübliche Mischung aus Konsekutiv- und Simultan-technik verwendeten. Sie setzten bereits nach wenigen Worten des Redners mit der Verdolmetschung ein, um dann parallel mit ihm weiterzusprechen, ohne zu diesem Zeitpunkt den Sinn der Aussage oder die Intention des Redners bereits vollständig überblicken zu können. Anders als (west-)deutsche bzw. westeuropäische Dolmetscher positionierten sie sich darüber hinaus häufig als aktive dritte Partei in der Kommunikation und gaben das Gesagte in der 3. Person wieder („Er hat gesagt,

5.5          Die Dolmetschsituation als emotionale Situation

5.5.1      Emotionen in der Arbeitswelt

5.5.1.1  Emotionales Erleben am Arbeitsplatz

Im Kapitel „Der Emotionsbegriff wurde beschrieben, dass in einer Kommu-nikationssituation Informationen mit Hilfe von Emotionen vermittelt werden und dass emotionales Erleben generell menschliches Verhalten motivieren, die Sichtweisen von Individuen beeinflussen und sich damit regulierend auf sozia-le Interaktion auswirken kann.468 Dass all dies nicht nur für Menschen in ihrem privaten Umfeld und Handeln gilt, sondern ebenfalls für die Arbeitswelt, in der wir in der Regel einen Großteil unserer Lebenszeit zubringen, erscheint logisch. Ruft man sich noch einmal die fast apodiktischen Aussagen aus Kap.

3.1          ins Gedächtnis - „Es gibt keine Form des menschlichen In-der-Welt-Seins ohne Emotionen“469 wird deutlich, dass der Berufsalltag als Bestandteil des „In-der-Welt-Seins“ unausweichlich emotionalen Einflüssen unterworfen ist - unabhängig davon, ob man dort eine führende oder eine nachgeordnete Position einnimmt.

Berücksichtigt man zudem, dass Emotionen nicht nur Verhalten strukturieren, sondern auch gleichermaßen limitieren> /«dem sie etwa bestimmte Parameter individuellen Verhaltens wie die Problemlösefähigkeit} die Kreativität, das Denkvermögen etc. beeinflussen, da«« wird deutlich, welche Bedeutung ihnen gerade in der Arbeitswelt sowie innerhalb von Führungsprozessen zukommt.470

BACK