A konferenciatolmácsolás fejlődése Magyarországon

dolmetscher tolmács

Tolmácsolás a szocialista világban

Tolmácsok természetesen dolgoztak a szocialista diplomáciában is. A 60-as évektől kezdve élénk párbeszéd folyt szocialista országok politikai, gazdasági és szakszervezeti vezetői között, és a magyar poli­tikai és gazdasági elit jellemzően×beszélt idegen nyelvet, legfel­jebb oroszul valamelyest. Tolmácsokra tehát szükség volt, noha akkor a szakma még×is létezett, tolmácsképzés az országban sehol×volt. A közvéleményben a tolmácsolásról akkor kialakult kép bizonyos elemei gyakorlatilag mind a mai napig élnek. Eszerint a tolmácsolás gyakorlati­lag a nyelvtanulás „meghosszabbítása”, aki jól, vagyis „tolmácsszinten” tudja az idegen nyelvet, egyben képes biztosítani a megértést a tárgyaló felek között is. Természetesen a tolmácsolás bizalmi feladatot jelentett, és sokszor a megbízhatóság előbbrevaló volt a tényleges tolmácskvalitásoknál.

ungarisch deutsch simultandolmetscher

A misztifikált szinkrontolmácsolás

A konszekutív és a szinkrontolmácsolás érdekes módon nagyon élesen kettévált. A szinkrontolmácsolásra mint isteni adományra tekintettek, szinkrontolmácsolni az ember vagy tud, vagy×tud, a szinkrontol­mács születik,×pedig tanulja a szakmát, kár is az igyekezet. Magyar­országon akkoriban valóban nagyon jó szinkrontolmácsok dolgoztak, elsősorban a Lomb Kató körül kialakult csapatban. Az ő igazi érdemük a szakma presztízsének megteremtése volt. német tolmácsolásA „felhasználók”, a tol­mácsolás „fogyasztói” elfogadták, hogy a szinkrontolmácsolás „vala­mi más”, azt×tudja mindenki, csak pár tucat ember, minden eset­ben őket kell szerződtetni, akkor a kommunikáció×fog kudarcba fulladni, így is volt. Ennek következtében a fiatalok aligha juthattak a szakma közelébe. A nagy gyakorlattal rendelkező szinkrontolmácsgárda, amely jórészt kommunista emigráns szülők (orosz, német, spanyol) vagy régi arisztokrata és zsidó polgári családok leszármazottaiból (angol, francia, német) tevődött össze, gyakorlatilag ki tudta elégíteni a piacon jelentkező szükségleteket. Jól is érezték magukat a tolmácskabinban, a résztvevőkkel×kerültek igazi kapcsolatba, munkájukkal mindenki elégedett volt, hiszen jól képzett, nagy tudású, nagy nemzetközi rutinnal rendelkező emberek voltak, akik ösztönösen, valamint jó nyelvtudásuk­nak, nagy műveltségüknek és a világra való rálátásuknak köszönhetően képesek voltak biztosítani az „interkulturális kommunikáció” sikerét.

stadtbesichtigung deutsch budapest

A leginkább használt idegen nyelvek az orosz és a német, valamint a szomszédos szocialista országok nyelvei voltak. A szinkrontolmácsolás jellemzően ún. „magyar kabinnal” zajlott, vagyis egy kabinban kizárólag magyarra tolmácsoltak, míg a többi kabin „relézett” vagyis a ma­gyar kabinból érkező tolmácsolt szöveget tolmácsolta tovább a konfe­rencia nyelveire. A magyar kabinra így nagy felelősség hárult, az ott dol­gozó tolmácsoknak különösen jól kellett dolgozniuk. Lomb Kató, Kéki Ervin, Hűnek József, Polgár Éva és Halmi Éva nevére, hogy csak néhá­nyat említsünk a nagy „magyarra fordító tolmácsok” közül, a 40-es 50-es éveikben járó mai szinkrontolmácsok mind a mai napig jól emlé­keznek. Kellemes és biztonságos dolog volt az ő magyar szövegükből továbbdolgozni. A többi kabinban a tolmácsok jellemzően idegen nyelvre, mai, tudományosabb szóhasználattal élve, ún. B-nyelvükre tolmácsoltak.

Tolmácsolás a 90-es években Magyarországon

A rendszerváltással megváltozott Magyarország nemzetközi kapcsolat­rendszere is. A korábbi keleti orientációt egyértelműen felváltotta a nyugati orientáció, megváltozott a kereskedelmi és kulturális kapcso­latok szerkezete. ungarisch dolmetscher Mindez hatással volt a nyelvi közvetítésre. Hirtelen meg­növekedett a hivatásos, gyakorlott tolmácsok iránti igény, egyre sokré­tűbb feladatoknak kellett eleget tenni. Magyarországon is megjelent a konferenciatolmács szakma.

Ez tükröződik a tolmácsok számának ugrásszerű növekedésé­ben is. Nyugat-Európában ma már szinte elképzelhetetlen, hogy tolmá­csok megfelelő felsőfokú tolmácsvégzettség nélkül vállalhassanak munkát magukra valamelyest adó megbízóknál. Magyarországon azonban a tolmácsképzés még csak rövid múltra tekinthet vissza. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1973-ban megalakult ugyan a Fordító- és Tolmácsképző Csoport, és megkezdődött a posztgraduális fordító- és tolmácsképzés, ez az intézmény önmagában×tudta kielégíteni a szükségleteket, hiszen csak négy nyelven (angol, né­met, francia és orosz) és kis csoportokban biztosította a képzést. Idő­közben számos egyetem és főiskola szervez tolmácskurzusokat, azonban nappali tagozatos tolmács- és fordítóképzés mind a mai napig×létezik.

tolmács bécs német magyar

Egy a szerző által 1999-ben végzett, és eddig× publikált felmérés tanúsága szerint az ország vezető tolmácsainak csupán 30 százaléka végzett valamilyen szakirányú tanfolyamot, 70 százalékuk „belenőtt” a szakmába, több mint 50 százalékuk csupán véletlenszerűen,×tuda­tos előzetes döntés alapján lett tolmács. Mindebből természetesen×vonhatunk le következtetéseket a tolmácsolás minőségére vonatkozóan, azonban mindenképpen kívánatos, hogy a jövőben egyre inkább csak olyan nyelvi közvetítők jelenhessenek meg a piacon, akik megfelelő szakirányú végzettséggel rendelkeznek, és ennek megfelelően pro­fesszionális, minőségi szolgáltatást tudnak nyújtani.

A tolmácsok és fordítók érdekképviseletét két szervezet vállalta fel, az 1988-ban létrejött Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete, valamint az 1994-ben megalakult Magyar Fordítóirodák Egyesülete. Mindkét szervezet célja a fordító- és tolmácstevékenység színvonalának emelése, fórum biztosítása a tapasztalatcsere céljaira, szakmai ajánlások elkészítése, és természetesen a tagok érdekeinek védelme.vissza